ŐSZ ÉS TAVASZ VÁRADON

MÉG LÁTOM...

Tűnik a nyár, az emlékek már fájnak,
arany köddé válik illata a mának.
Szerelme vén legénynek az út végén már fárad,
vár feledett kedvese, mindörökké ― VÁRAD.


ZÖLD LOMB ÉS FEKETE FATEMPLOM

Egyszer Váradon szívemen kopogott
ismeretlen igaz szavakon nyammogott
zöld lomb alatt fekete fatemplom
árnyékában imámat mormolom
kik vagyunk mi egymásban egymásnak ― megmondom
így esett a lánykérés szombaton.


Alexandr von Zagon & Martinelli Braunlich
Debrecen―Nagyvárad, 2008. október 4-5.

SZÜRETI BUTÉLIÁK

Hej, barnaszemű szép testű leányok,
vérszínű murfatlart emelünk most rátok.
Szeress Uram minket, szakítjuk virágod,
öleljük magunkhoz e gyönyörű, szép kerek világot!

Ne moralizálj, engem kortyoljál
ha érzed zamatom, ki vagyok én ― megtudom
ha szerethetsz, ne hezitálj
csak én és a murfatlar

Alexandr von Zagon & Martinelli Braunlich
Debrecen―Nagyvárad, 2008. október 4-5.

NAGY BARANGOLÁS NAGYVÁRADON

hát hozzád is
eljutottunk Endre
Te aki sem utódja
sem boldog őse