ŐSZ ÉS TAVASZ VÁRADON

MÉG LÁTOM...

Tűnik a nyár, az emlékek már fájnak,
arany köddé válik illata a mának.
Szerelme vén legénynek az út végén már fárad,
vár feledett kedvese, mindörökké ― VÁRAD.


ZÖLD LOMB ÉS FEKETE FATEMPLOM

Egyszer Váradon szívemen kopogott
ismeretlen igaz szavakon nyammogott
zöld lomb alatt fekete fatemplom
árnyékában imámat mormolom
kik vagyunk mi egymásban egymásnak ― megmondom
így esett a lánykérés szombaton.


Alexandr von Zagon & Martinelli Braunlich
Debrecen―Nagyvárad, 2008. október 4-5.