MÉG LÁTOM...
Tűnik a nyár, az emlékek már fájnak,
arany köddé válik illata a mának.
Szerelme vén legénynek az út végén már fárad,
vár feledett kedvese, mindörökké ― VÁRAD.
ZÖLD LOMB ÉS FEKETE FATEMPLOM
Egyszer Váradon szívemen kopogott
ismeretlen igaz szavakon nyammogott
zöld lomb alatt fekete fatemplom
árnyékában imámat mormolom
kik vagyunk mi egymásban egymásnak ― megmondom
így esett a lánykérés szombaton.
Alexandr von Zagon & Martinelli Braunlich
Debrecen―Nagyvárad, 2008. október 4-5.
1 megjegyzés:
Hív Várad, vár a Pece-parti Párizs
Társad lesz a Kőrös szagú nyár is.
Sanyi, az apuka
Megjegyzés küldése