2008. október 7., kedd

ŐSZ ÉS TAVASZ VÁRADON













MÉG LÁTOM...

Tűnik a nyár, az emlékek már fájnak,
arany köddé válik illata a mának.
Szerelme vén legénynek az út végén már fárad,
vár feledett kedvese, mindörökké
VÁRAD.


ZÖLD LOMB ÉS FEKETE FATEMPLOM

Egyszer Váradon szívemen kopogott
ismeretlen igaz szavakon nyammogott
zöld lomb alatt fekete fatemplom
árnyékában imámat mormolom
kik vagyunk mi egymásban egymásnak
megmondom
így esett a lánykérés szombaton.


Alexandr von Zagon & Martinelli Braunlich
Debrecen
―Nagyvárad, 2008. október 4-5.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hív Várad, vár a Pece-parti Párizs

Társad lesz a Kőrös szagú nyár is.


Sanyi, az apuka